Az ossobuco egy milánói különlegesség, annyit jelent, „csont lyukkal”. A borjú hátsó lábszára értendő rajta, melyet kereszt irányban szeletekre vágtak, s a közepén láthatóvá válik a velős csont. Két fajta Ossobuco létezik: a modern változata, amely paradicsomos és az eredeti változat, amely nem. A régebbi verzió, Ossobuco a bianco, ízesített fahéjjal, babérlevéllel és gremolattal. A modern és népszerű recept olyan paradicsom, sárgarépa, zeller és hagyma. A klasszikus -citromhéj, fokhagyma és petrezselyem keverékéből készült- gremolata vagy gremolada, mely hagyományos kísérője a milánói párolt borjúhús ételeknek és az Ossobuco alla Milanese-nak, természetesen ehhez is jár.
Hozzávalók:
2 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál vaj
1,2 kg 4 cm vastag borjúlábszár, ha összekötözzük nem esik szét főzés közben
liszt
1 kis fej hagyma finomra vágva 2 gerezd fokhagyna finomra vágva 1 nagy sárgarépa apró kockára vágva
fél zeller megtisztítva és finomra vágva
5 dl száraz fehérbor (Chardonnay vagy Sauvignon Blanc, én a másodikat használtam)
3 dl húsleves
só,
bors
1 paradicsomkonzerv
A gremolatához:
1 csokor petrezselyem finomra vágva
1 kis gerezd fokhagyma nagyon finomra vágva
fél kezeletlen citrom héja lereszelve és a leve
Hevítsük fel az olajat és a vajat egy serpenyőben. A borjúhúst forgassuk meg sóval, borssal elkevert lisztben.
Pirítsuk meg rajta az apróra vágott zöldségeket is.
Tegyük vissza a húst, öntsük fel a borral, forraljuk fel, és főzzük addig, amíg a folyadék a felére nem csökken.
Időnként fordítsuk meg a husokat és, ha fogy a folyadék alóla, azt mindig pótoljuk.
Ellenőrizzük villával, hogy megfőtt-e a hús, ha már elég puha, főzzük sűrűre a szószt.
A gremolátához egyszerűen keverjük össze a hozzávalókat.
Tálaláskor öntsük a hús tetejére.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése