Ha a medve főzni tudna...

Egy fantasztikus török recept egy kedves mesével, mely így szól: Réges régen élt egy török imám, aki jó étvágyáról és a jó ételek szeretetéről volt ismert. Egy nap igencsak meglepte barátait bejelentésével, miszerint feleségül veszi egy gazdag olívaolaj-kereskedő gyönyörű lányát. Akkor még nem tudták az imám barátai, hogy milyen remek szakács a lány. A hozományának egy része apjának legfinomabb olívaolaj szállítmánya volt. A gazdag kereskedő tizenkét nagy edényt adott a vőlegénynek, csurdultig tele olajjal. Mindegyik olyan nagy volt, mint egy férfi.  Az esküvőt követően a fiatal lány hamar felmutatta tehetségét a török ​​konyhában és minden nap különleges ételeket készített az újdonsült (hasát-szerető) férjének. A töltött padlizsán olívaolajban volt az abszolút kedvence, ezért felszólította a feleségét, hogy minden este készítsen belőle neki vacsorára. Mivel jó feleség volt, úgy tette, ahogy azt kérték és 12 napon át folyamatosan elkészítette ezt a fogást. A tizenharmadik napon

Kóstoltátok már a török csemegét? Törökországról nekem elsőként mindig ez az illatos rózsavízzel, gyümölcsökkel, magokkal ízesített zselés cukorka ugrik be. Nem mondanám, hogy rajongok a cukrokért, de ennek az édességnek nem tudok ellenállni. Anya régebben sokat járt Törökországba, reméltem, hogy szép emlékeket idéz majd ez a nassolnivaló. Ez a recept egy modern változata a hagyományos édességnek. A finomított cukor érkezése előtt a XVIII. század végén mézzel vagy szőlősziruppal és búzaliszttel készítették, zselatinnal helyett pedig gumiarábikumot használtak. Elkészítése mindessze fél órát vesz igénybe, viszont legalább egy napot (estét) pihentetni kell. Hozzávalók: 25 g porcukor 100 g kukoricaliszt 700 g kristálycukor 1 citrom leve 3 evőkanál étkezési zselatin (ez több, mint egy zacskó) 2 evőkanál rózsavíz (kínai boltban is kapható) 15 dkg sótlan pisztácia vagy más mag opcionális: pár csepp piros ételfesték Béleljünk ki egy 20*20 cm-es tepsit vagy sütőedényt