Gondolom sokaknak mumusa a tökfőzelék. Én úgy alapjában az összes főzeléket elkerültem volna gyermekkoromban, de azok mindig megtaláltak. Vagy otthon, vagy a menzán. Nem sokat tűnődtem rajta, vajon miért nem szeretem, undi volt és kész. Nyilván felnőtt fejjel eszembe nem jutott volna főzeléket főzni, de követelik rajtam. Először csak krumplit és kelkáposztát főztem, ha jobban belegondolok, ezeket gyermekkoromban is megettem, Itt meg is dőlt a tézis, hogy minden főzelék gonosz. Aztán csináltam borsót, még spenótot is és rájöttem, az a baj, hogy a legtöbb főzelék édes. Meg a rántás, de az egy mozdulattal habarásra cserélhető. Szóval az agyonfokhagymázott spenóton felbuzdulva egyre több főzi készült. Csak a tök maradt ki. A tökfőzelékre azért is nagyon haragudtam, mert elhitette velem, hogy a kapor rossz. Ma már imádom a kaprot, persze csakis a frisset. Szóval ott álltam a piacon és néztem a tököket és elfogott az érzés, hogy nekem most tökfőzeléket kell főznöm. Friss kaporral, házi tejf...
Enni jó, főzni jó. És hogy, miért pont a medve? Mert mindenevő, de legfőképpen a húst szereti...