Ha a medve főzni tudna...

Már piroslik a csipkebogyó szerte az erdők szélén. Eltelt egy év. Már elfelejtettem, mennyire sokáig tartott megtisztítani és lepasszírozni a bogyókat. Csak ne lenne annyira finom! Szóval idén lekvárt főztem belőle, egy részét buktába töltöttem. Így utólag azt mondom, nagyon megérte, még szerencse, hogy közben senki sem kérdezett. A bogyószedés hétvégi kirandulással egybekötbe igazán jó elfoglaltság és ingyen van, csak arra ügyeljünk, olyan helyen szedjük, ami távol van autóutaktól! Hozzávalók a csipkebogyólekvárhoz: 1 kg csipkebogyó 1 liter víz 1 citrom leve 250-300 g cukor Hozzávalók a buktához: 3 bögre (360 g) liszt 1 csomag instant élesztő 2 evőkanál cukor 1 bögre (236 ml) tej + egy kevés tej a kenéshez 1/2 teáskanál vanília-kivonat 1/4 bögre olaj 1 tojás + 1 tojás sárgája porcukor a tetejére szóráshoz 1 bögre a csipkebogyó lekvárból Mossuk meg a csipkebogyót, egy éles késsel vagy ollóval vágjuk le a végüket. Tegyük fel a bogyókat a vízzel főni

Rákóczi János, szakácsmester az 1958-ban rendezett brüsszeli világkiállításon a magyar pavilon konyháját vezette. Az erre az alkalomra készült túrós lepénnyel a magyar lepényeket kívánta népszerűsíteni. A népszerű túrós lepényt úgy dolgozta át, hogy tészta helyett keményre vert, cukrozott tojáshab került a rögös túró tetejére, "megbolondítva" egy kis baracklekvárral. Amikor születésnapomra megkaptam a mesterszakács Konyhaművészet című, 1964-es kiadását, majd kiugrottam a bőrömből. Persze nem titkolták hátsó szándékukat az ajándékozók, ők bizony Rákóczi túróst ennének! A történet legmókásabb része, amikor kiderült, hogy a recept hiányos/hibás. Az elkészítésnél említett vajat nem tartalmazza a hozzávalók listája, így a mennyiség titok (valahol olvastam, hogy az eredetiben nem is volt vaj, csak a tejföl). Van ellenben zsemlemorzsa, amivel a leírásban végül semmi sem történik. Kicsit irónikus, hogy éppen a nevével fémjelzett recept hibádzik, de azt gondolom, ez nem ront semmit se