Ha a medve főzni tudna...

Közkívánatra, kovászos kenyér! Nem csak a kenyérkészítésről lesz szó, de a kovászról is. Jó tudni, hogy kovásszal sütni jóval több időt vesz igénybe, mint élesztővel, mivel a hűtőből kivéve legalább kétszer meg kell etetni, mielőtt nekikezdünk a kenyérnek. A legtöbb receptet, amit eddig használtam egy éjszakán át kell pihentetni a hűtőben, így a kenyérsütés is két napot vesz igénybe. Nem csak azért választottam ezt a francia parasztkenyeret, mert igen dekoratív, hanem, mert sokkal hamarabb elkészül és szerintem ez az egyik legegyszerűbb változat azok közül, amiket én kipróbáltam. Nem muszáj persze követni a klasszikus Bordeaux-i koronát, készíthetünk sima gyűrű formát is, de meglátjátok majd, mennyire egyszerű már ez, ha túl vagyunk a kovászon. Hozzávalók a kovászhoz: 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt 50 g langyos víz (ha csapvizet használunk, érdemes egy kancsóba kitölteni és pár órát állni hagyni, mielőtt felhasználjuk) Az etetéshez: 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt 200 g kenyérliszt Az

Egy új karajsütési technikát sajátítottam el, amitől még szaftosabb lesz a hús, ami egyébként könnyen kiszárad a helytelen sütés vagy a megfelelő pácolás hiányának következtében. A sóoldatban való marinálás helyett száraz sópáccal dörzsöltem be. És ami egészen új: ahelyett, hogy kérget sütnénk a húsra és így fejeznénk be a hőkezelést a sütőben, előbb felmelegítjük a húst és aztán pirítjuk. A végeredmény egy omlós, szaftos hús, ami annak ellenére, hogy 2 centi vastag szelet, még a csont mellett is tökéletesen átsült. A karajt csak sóval, borssal fűszereztem, mert egy pikáns céklapüré és egy ropogós töktempura kíséri. A páchoz adott cukor nem csak ízesít, de segít a sütésnél, hogy csodás pir süljön a szélekre. Hozzávalók a karajhoz: (2 személyre) 2 szelet csontos karaj, a zsírosabb részéből, 2 centi vastagra szelve 2 evőkanál só 2 teáskanál világos nádcukor 1/2 teáskanál frissen őrölt fekete bors 2 evőkanál napraforgó- vagy repceolaj 1 evőkanál vaj 5-6 zsáyalevél Hozzávalók a céklapüréhe