Ahogy ígértem, itt a legújabb szerzeményem, egyenesen Mexikóból. Az igazi cochinita pibil ugyan rengeteg fűszert tartalmaz, de egyáltalán nem csípős étel. Különleges aromáját a keserű sevillai narancsnak, a sült fokhagymának és egy sor egyéb fűszernek köszönheti. Ezek közül kiemelném az achiote magot, mely a Karib-tenger és a tropikus Amerika területein egyaránt őshonos cserje termése. A téglavörös, háromszögletű magok dús színűek, és kissé borsos ízűek, miközben aromájukba egy cseppnyi szerecsendió is vegyül. Leginkább színezőanyagként használják, például a vörös leicesteri sajt is ennek köszönheti narancs színét. A banánlevélbe csomagolt sertéshúst (cochinita = kis disznó) a maják földbe ásva, forró kövekkel, órákon át, lassan sütötték. A kövekkel teli "lyuk" neve a "píib", innen az étel elnevezése. Természetesen ma már ritkán készül ezzel a módszerrel, de ha nem sütőben sütjük, hanem egy faszenes grillen, legalább a füstös aromából jut majd a húsra. A banánlevel...
Enni jó, főzni jó. És hogy, miért pont a medve? Mert mindenevő, de legfőképpen a húst szereti...