Ha a medve főzni tudna...

Ez a desszert sok minden akart lenni mielőtt semifreddo lett. Úgy kezdődött, hogy cseresznyés pavlovát készítek mascarponéval, de a cseresznye sokkal hamarabb elfogyott, minthogy bármit is készíthettem volna belőle. Hiába, másfél kiló ide vagy oda, nem ok nélkül nem bízzuk a kecskére a káposztát. Persze a piacon még hittem benne, hogy valamennyi hazajut, ezért mascarponét vettem hozzá. Mivel el voltam foglalva a cseresznyével, a málna megmenekült. Így második körben az volt a terv, hogy egy málnás-mascarponés pohárkrémet készítek, mert ugye a mascarponét már muszáj elhasználni. Amikor elkészült a krém, túl soknak ítéltem a mennyiséget ahhoz, hogy poharakba töltögessem, ezért azt fogtam egy őzgerincformát és abba tettem. Szerettem volna, ha hamarabb megdermed, ezért a mélyhűtőbe tettem. Végül úgy döntöttem, a nagy melegben úgyis jobban fog esni a fagylalt, ezért bent is hagytam. Itt értelmét vesztette a belekerült zselatin, így a receptet már anélkül közlöm. Végül egy kis fehércsokolá...

Meglehetősen sokat esik az eső ezen a nyáron, nem is csak szimplán esik, zuhog! Ugyan a legtöbb gyümölcsnek nem tesz jót, főképpen, ha jegeseső veri el őket, de úgy tűnik a gomba kifejezetten szereti ezt az időjárást. Legalábbis a hatalmas halmokban tornyosuló rókagomba erről árulkodott a piacon. Egy dobozzal hoztam is haza belőle. Hozzávalók: 150 g bulgur Só és fekete bors 250 ml forrásban lévő víz 65 ml olívaolaj 1 vöröshagyma, vékonyan felszeletelve 1 gerezd fokhagyma, zúzva 2 teáskanál római kömény 400 g rókagomba, megmosva, a nagyobbak félbevágva 2 evőkanál friss kakukkfű levél 2 evőkanál balzsamecet kis csokor kapor, felaprítva 100 g fetasajt 1 teáskanál chili pelyek (csak annak, aki szereti a csípőset) A bulgurt alaposan átmossuk, egy tálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, majd ráöntjük a forrásban lévő vizet. Letakarjuk, például egy tányérral és 20 percig pihentetjük. Az olaj felét felforrósítjuk, a hagymát és a fokhagymát pár percig kavargatva pirítjuk...

A történet két éve karácsonykor kezdődött, amikor húgomtól egy pizzasütő követ kaptam ajándékba, Rómában folytatódott egy pizzasütő - és tésztakészítő tanfolyamon és Budapesten ért véget egy faszenes grillen. Ugyan sütöttem már pizzát itthon, sütőben, tepsiben, de az olaszok elmondták, hogy ha 3 percnél tovább sül, az már nem jó. 220 fokon pedig bizony tovább sül. Fény derült a titokra, miért van olyan kevés feltét az olasz pizzákon, ha megpakolnák alaposan, nem sülne át ilyen rövid idő alatt a tészta. Tény, hogy a római pizzák elképesztően ropogósak voltak, soha ilyen jót még nem ettem pizzából. A következő nagy meglepetést az okozta, amikor elmondták, hogy a jó pizzatészta 24 órán keresztül pihen a hűtőben. Ettől nagyon, nagyon, nagyon lassan kel meg. Szóval miután hazaértem úgy döntöttem, hogy ha a sütőm nem tud 300-400 fokot, akkor majd a faszenes grillen sütünk pizzát. Elsőre voltak nehézségek, de a végeredménnyel mindannyian elégedettek voltunk. Még az első pizza is percek al...