Spárga, de ne zöld. Amikor legutóbb Németországban jártam épp spárgaszezon volt. Az út szélén mindenfelé spárgaárusok kínálták a fehér póznákat. És senki nem főz olyan spárgakrémlevest, mint ők. A fehér spárgát – a zölddel ellentétben, ahol csak a végeket kell levágni – meg kell hámozni, különben keserű lesz. Persze először is vigyünk jó spárgát haza. Nézd meg hogy a levágott végek száradtak-e ki. Ehhez finoman meg kell nyomni a végeit, és ha jönnek belőlük cseppek, akkor egy lépéssel közelebb kerültünk a spárgavásárláshoz. Lehetőleg fehér legyen a fehér, ne pedig lilás színű, ízre ugyanolyanok, de a lilát sokkal nehezebb meghámozni. Legyen a spárga vastag és zömök. Minél vastagabb, annál több marad a hámozás után, és annál könnyebb hámozni. Ha hazavittük a spárgánkat, ne tartsuk túl sokáig hűtőben, fogyasszuk el egy-két nappal a vásárlás után. Addig nedves ruhába göngyölve őrizhetjük meg a frissességét. Ha már egy kicsit ruganyos, nem törékeny, akkor inkább csak levesn...
Enni jó, főzni jó. És hogy, miért pont a medve? Mert mindenevő, de legfőképpen a húst szereti...